Ha jól számolom, éppen negyedszer találkozhatnak az olvasók – no és a Kutyapostás – Csányi Vilmos professzorral: ilyenkor, év vége felé adódik alkalom a szokásosnál hosszabban „kutyálkodnom”. Általában ezeket a beszélgetéseket úgy szoktam kezdeni, hogy a Belgrád rakparti lakásban minden változatlan: a professzor úr kedvesen, Jeromos nevezetű kutyája, mondjuk inkább így, lemondóan legyintve fogad. De pár éve Jeromos itt hagyott bennünket. Hosszabb szünet következett, míg most egy vidám, ifjú…
